15 legrosszabb psytrance lemez borító

Képzeljünk el egy hatalmas napsütéses tengerpartot, ami maga a pszichedelikus kultúra. Gyönyörű fehér homok, kellemesen langyos hullámok, szexi hippi lányok, és jóképű hippi srácok tapossák a finom homokot hallgatva a négy negyed lüktetését DE… valahogy a dolgok nem teljesen úgy működnek, mint ahogy azoknak kellene. Most bemutatjuk nektek minden idők 15 legelfuseráltabb psytrance lemez borítóját.

A psytrance rengeteg fantasztikus pillanattal ajándékozta már meg a nagyérdeműt, energikus zenék, színes emberek, gyönyörű partik, dekorációk, vetítések, és így tovább. Sok zenész azonban az évek során sajnos túl elfoglalt (vagy lusta) volt, hogy megfelelő képeket találjon/készítsen lemezei előlapjára.

A nagyon intenzív, színes és többnyire inkább szótlan természetéből adódóan, a műfajban sokat változott a “jó borító” értelmezési tartománya az évek folyamán. A kezdetek kezdetén Shiva és Buddha volt látható szinte az összes lemezborítón, majd következtek a mandalák és egyéb pszichedelikus formavilágok. Eztán jöttek a sötétebb színek, geometriai alakzatok, és természetesen: a FRAKTÁLOK! A szcéna folyamatos változását és fejlődésének ívét a lemezborítók is szépen követték. Igaz, néha becsúsztak a művészi alkotások közé értékelhetetlen produkciók is, melyeken érezhető volt a lustaság, nemtörődömség, de hát melyik műfajban nem voltak hasonló jellegű zsákutcák?!

Összeállítottam egy listát olyan albumokról, melyek egészen kitűntek a többi közül, na nem azért, mert olyan jók lettek volna, hanem mert egy rossz döntésnek köszönhetően sokat vesztettek színvonalukon. Az ízlés természetesen szubjektív dolog, szóval egész nyugodtan fejtsétek ki ti is a véleményeteket a témában, szívesen látunk hasonlóan borzalmas borítókat, kommenteljetek bátran!

Hypersonic – Freedom

Szóval essünk neki! Az első kivételesen rossz borító helyét a Hypersonic nyerte el. Ennek az előadónak meglehetősen rövid pályafutása volt, bár, hogy ennek volt-e oka ez a borító, az jó kérdés. Adott egy meztelen pasas, aki valami igazán mély élményt él át éppen, hogy orgazmust, vagy stroke-ot, azt nem tudjuk, de az egészen valószínű, hogy a saját zenéje váltja ki belőle ezeket az élményeket. Valamiféle istenséget szeretne szimbolizálni? Talán ő Shiva reinkarnációja? Vajon szeretne minket szent spermájával körbepermetezni? Mi a fene történik itt pontosan? Sajnos erre a kérdésre valószínűleg soha nem fogunk választ kapni.

Hux Flux – Cryptic Crunch

A következő lemez fejlécén ez lehetne: Klassz zene, de csapnivalóan lusta borító. Senki nem vitatja, hogy a korong igazán korszakalkotó darabja volt a skandináv psytrancenek. Rengeteg zenész nyúlt vissza és ragadott ki zenéihez hangokat a Hux Flux-tól keverve így remek night time trance-et az utóbbi években. Szerencsére azt a rossz szokást nem vették át, hogy csecsemőkkel terveztetnek lemezborítókat Microsoft Wordben. A képen akkora pixelek vannak, hogy azok még talán a világűrből is láthatóak, a színvilága pedig egy egész éjszakás kemény piálás után mindenkinek ismerősnek tűnhet.

Various Artists – Psychedelic Tunning 3

“Korlátlan sebességű száguldás a pszichedelikus trance világába Groovy Madmax-el!” – Te jó ég! Vortex Records… Ezt a korongot ugyanattól a sráctól kapjuk, aki elhozta nekünk a Psychedelic Tuning 1-t és 2-t. Időtlen full-on válogatások melyek keverednek keverednek béna autós-szexicsajos grafikával. Ki ez a CG csaj a képen? Mit szeretne mondani? Ismertetné a jogainkat? Azért van ott, hogy leállítsa a DJ-t amikor becsavarodik a BPM-től és az effektektől? Egy dolog egészen biztos, jobban járunk, ha a spanglit a hátsónkba rejtjük…

Wet and Wild

Az izraeli Mushy Records – akinek olyan modern klasszikusokat is köszönhetünk mint Ellis Vanghoul Violent Energy-je – hozta el nekünk a nagy sikerű Wet and Wild-ot is. Ez a borító annyira undorító, hogy aki jóvá hagyta az egészen biztosan nagyon magasan szállt a fürdősótól. Mi történik itt? Látunk egy női altestet, egy löket tejet, egy ventillátort (a ketamin által indukált vortex mögött), és végül, de nem utolsó sorban a legborzalmasabb betűtípust amit valaha láttunk.
Komolyan, hátborzongatóan undorító!

Yahel – Super Set 2

Ahhh Yahel. Egy másik izraeli úttörője a szakmának. Az ősidőkben hallhattunk tőle igazán tisztességes dallamokat, melyre akkoriban a dinoszauruszok még nagyokat bulizhattak, de a fenébe is, a későbbi zenéi inkább David Guetta hangulatot keltenek, amitől egy igazi goa freak kellemetlenül érzi magát. Mentségére váljon, úgy tűnik az utóbbi időben kezd visszatérni a gyökereihez. Ami pedig a borítóit illeti, nagyon szeret személyesen ő maga megjelenni rajtuk. Ráadásul a közepén, legalábbis amennyire csak lehetséges. Van itt nekünk egy futurisztikus csatahajó pilótafülkéje, ahol ő maga kel harcba az ellenségekkel virtuális billentyűzete segítségével. Ez igazából annyira rossz, hogy már látom magam előtt hogy Michael Bay filmet fog készíteni belőle, például egy ütős TranceFormes címmel…

Grapes of Wrath and Meteloids – Tits on Fire

Ahogy feljebb a Hux Flux, ez a darab is nagy durranás. Egy igazi night time bomba a Parvati Records jóvoltából, akik egyébként évek óta remek erdei hangok által motivált korongot dobnak ki. Ez a lemezborító ugyanakkor borzalmasan tré. Miért szívnak ezek az arcok képzeletbeli fű farkakat? Ez a kép remek magyarázat arra, hogy miért is nem fogyasztok pszichedelikus drogokat. Még a végén egy erdő közepén találnám magam nagy képzeletbeli fűfarkakat szívva… na ne már!

Psychotic Micro and Azax Syndrome – Voices of Madness

Psychotic Micro, a duó, ami arról híresült el, hogy fellépésükön otthon felejtették a pólóikat, és figyelmen kívül hagyva minden biztonsági szabályt és félmeztelenül léptek fel élőben, összeálltak az Azax Syndrommal, akik pedig attól lettek híresek, hogy főleg a saját számaikat dolgozzák fel (némi full power mayhem sounddal ötvözve). A trió aranykorát hozta el a full power full on trancenek. A lemez zenéire sajnos nem emlékszem, de a borítóra sajnos igen. Én, aki nagyon kezdő szinten állok a PhotoShoppal, azt mondanám, hogy egy óra alatt meg tudnám ezt csinálni. És az egy órában benne van az is, hogy kétszer begyullad a bong, és elvégzem közben a nagy dolgom is.

Tetrium – Key Point

Gadi Aviv – aka Tetirum – valójában egy kibernetikus organizmus, akit a jövőből küldtek vissza, hogy figyelmeztessen minket: még véletlenül se hallgassuk a lemezeit. Klasszikus béna album borítóról van szó, melyeket még bénább pornófilm borítókról már ismerhetünk. Egyszerűen: NE!

X-Noize – Part of the Plan

Na jó, itt csalni fogok! Ez nem egy album, ez egy négy számos EP, melynél néminemű valós pénzmag cserélt helyet néminemű valós tehetséggel, valami szép reményében.
Sajnos ez a tehetség valószínűleg azt a feladatot kapta, hogy készítsen valami rendkívül retardált dolgot. Két fickó fotója (természetesen védőszemüvegben) régi, összetört háztartási gépekkel, egy omladozó fal előtt, azon két videokazival és két bakelittel. Nem tudom, hogy mi volt a művész célja, de megmondom őszintén, nem is kifejezetten érdekel.

Johann Bley – Signs and Signals

Itt nem fogok finomkodni barátaim, Johann Bley egy igazán cuki fiú. Bárgyúan langyos tekintettel. Mondjuk ki bátran, ha ez a srác meghívna minket egy Twister partira akkor inkább csinálnánk magunknak más programot arra az estére. Ő egy igazán remek úttörője a műfajnak és rendkívül jó zenész. Nem emlékszem pontosan a lemez track-jeire, de biztosan állíthatom, hogy messze jobb mint az összes többi előadó a listánkon. Akárhogyan is, a borító pocsék. Mi ez a pixelizáció? És mi ez a bámuldozás? Úgy néz ki mint aki most látott egy nukleáris holokausztot. Valószínűleg csak nagyon rajta van valami cuccon, amit még kimondani sem tudok…

Most Wanted Presents – Raja Ram, The Godfather

Semmilyen lista nem létezik (még bevásárlólista sem) anélkül, hogy ne említsük a szcéna keresztapját Raja Ram-et. Ez az ember már van vagy 130 éves, de még mindig több benne az energia mint egy kisebb atomerőműben. Üzemanyaga az a horribilis mennyiségű LSD amit az utóbbi évszázadban fogyasztott, és melynek segítségével közelebb került hozzánk a munkássága, mint bárki másé. A Most Wanted a Phonkol sorozat darabja, melyben már számtalan jól ismert psytrance figura mutatta be, hogy mire is képes. A lemez életre hívói magát a zenészt tették a borítóra (na jó, valójában ágyúból lőtték ki a kép kedvéért), ezzel készítve egy örök mémet még a Facebook előtti időknek. Raja, kérlek soha ne változz meg, IMÁDUNK téged!

Safi Connection – Shout Aluma

Nézd, én szeretem a gyerekeket, ugyan ki ne szeretné őket? Még Hitler is oda volt a gyerekekért (állítólag). De mégis, mi a fene történik itt? És miért kell Alumának ordítania egyáltalán? Mi baja van? A megfelelő kezelést kapja? Ez a borító mindig nagy rejtély volt számomra, de az biztos, hogy megalkotója sokkal kevesebb időt töltött el azzal, hogy elkészítse, mint amennyit én ezen gondolkodtam.

Spliff it Up – Compiled by Uriya

Hé haver, kapd el a szintit, van egy fasza ötletem!

California Sunshine – Trance

Réges-régen, amikor még emberek kövekkel és vérrel rajzolták fel az lemezük borítóját a barlang falára, a California Sunshine megkezdte diadalmas hódító hadjáratát az izraeli goa szcénában. A számaik nagy része komoly kulturális örökséget hagytak maguk után, de sajnos a lemez borítója nem állta jól az idő próbáját. Végeredményben mondhatjuk, hogy annyira rossz, hogy az már jó, hiszen fantasztikus nosztalgikus érzéseket hozhat belőlünk elő, és megannyi agysejt károsodásának szép emlékét.

Yellow Sunshine Explosion – Összes

A végére hagytam a – szerintem – minden idők egyik legelcseszettebb lemezborítóját, melyet a Yellow Shunshine Explosion készített el. A lemez instant recept alapján készült: csöppents 10-20 számot különböző kiadványokról egy darab műanyagra, csomagold be valami botrányosan bárgyú copy-paste dizájnú borítóba, bizonyosodj meg róla hogy szerepel rajta jó nagy betűkkel a GOA szó, írd alá, hogy “Vol. 103”, és már kész is korong. Több mint 400 ilyen lemez jelent meg, melyeken semmi új nem szerepel, csak addig már kiadott dal, nevezzük nyugodtan újrahasznosításnak. És hát, néhány borítóra bizony furcsa cyber-elefántot kell tenni pénisz szerű valamivel az orra helyén, melyről fogalmam sincs, hogy pontosan mi akar lenni, de egészen biztosan undorító. És több tucat borítón ez a förmedvény van.
Akkor már inkább az ezerszínű Buddha, és a mandalák…

Forrás: trancentral.tv
By Alexander Plursky 
Fordította: Baglyas Ádám