10714363_1606556782898472_6330539595958641486_o

 „…látom benned a vándort, látom a szemedben a szikrázó csillagfényt, érzem a tüzet, amiben lelked izzik, értem a vágyad, amit magad sem tudsz szavakba önteni, de tudom mire gondolsz, amikor a zene és az út pora áthatja lényed. A barátok nagyon fontosak, nem lehet nélkülük megmaradni, kell valaki, aki mindig ott ül az útszéli kocsmában, a város határában, ami különc és csodabogár emberek törzshelye is lehet. Valóságos művésztelep; mi is ott ülünk, a sörrel együtt a zenét is magunkba isszuk és hallgatjuk a bölcs öregek tanításait… Van, hogy a szemeidben ott az értetlenség, amikor egész estéket azzal az őszülő öreggel beszélgetek át, pedig ha tudnád, hogy ő is sokat megélt vándor… Néha feltűnsz, két csavargás között, leülsz a haverokkal az asztalhoz, cigarettára gyújtasz és sört iszol, és amikor a zene delíriuma áthat olyan vagy, akár egy kis farkaskölyök, aki sólyomként akar szállni, és rohansz bele az éjszakába…”