A „Mru” egy nemrég felszínre került, erősen sérült dokumentum, egy legendás expedíció lenyomata egy ősi népről, egy ősi hordozó teljes körű digitalizációjának kísérlete.

Mitikus korok misztériuma, elveszett hősök és álomszerű űrlények – mindez megtalálható ezen a leleten.

spruce-mru
1
. Urdla
2. Kreolske Kreoder
3. Nordani
4. Gdmydas Flukt
5. Melkh Al-Khéfir
6. Naerul Vuyezh
7. Syadastinastiavaktavyah 

Egy rég elfelejtett lejátszóba becsúsztatva megszólal a 80as, 90es évekből jól ismert, csapdába esett fehérzaj, amely lassan átvált egy bitalapú-vérszívó kastélyának pszichedelikus beütésű háttérzenéjévé. Mire lehet számítani egy ilyen kezdés után? Hölgyeim és uraim, egy különös és eklektikus utazásra váltottak jegyet.

Minden basszus egy karcolt membrán tolmácsolásában jut el hozzánk. Mintha egy ősi VHS-alapú civilizációt fedeznénk fel bolygónk utolsó érintetlen peremterritóriumai szívében.

Ezen a hullámhosszon vezet minket tovább a sötét sikátorokból előkúszott antropológus, átküzd minket a szúnyog és hőség sújtotta mocsarakon, egészen a főtörzs eldugott falujának bejáratához, ahol a primitív lakosok még mindig a tárcsázós internet bűvöletében „élnek”, s karibi ütemekre, mágneses szalagokat a fejük körül tekerve táncolják körbe a szent tüzet. A visszamaradott állapot csupán illúzió, a törzs egy hyperfejlett alfaja a klasszicista zeneszerzők ősi népének (magyarázza a törzsi sámán). A stáb az egyik kuckó mögött egy kőből faragott arkádgépet is felfedezni vél. Ekkor már bizonyossá válik, hogy kétséges, újragondolandó, hogy ki a felfedező, s ki is a vizsgált alany valójában.

Na, de elkalandoztunk… Amit az alkotó összefüggésben és józanészben megspórol tőlünk, azt a Nordani számmal pótolja, amely már progresszívebb gondolatok mentén lett felépítve, a tribális jelleg viszont változatlanul konstans, az újmediális tendenciák csupán a kontrasztot képező futurisztikus hangbukorékok képében manifesztálódik. Ez viszont paradigmaváltást eredményez, mint sokszor a történelemben, az új elmossa a régit, bebizonyítva, hogy bizony a sámándob tűzfala is néha összeomlott, ezzel beengedve az erdő vírusait, ami a hangkártya mohásodásához vezetett. Valószínüleg így születtek az ilyen számok is.

A professzor éjjel álmot lát, az egész élményt egy szabálytalan és megtört gúlához tudná hasonlítani. A kezdetben nem volt semmi, ebből indult ki horizontálisan és geometrikusan az élet, a semmi pedig bővülni kezdett, egészen addig, amíg össze nem zavarodott a hirtelen teremtett tértől, ekkor táncra perdül, vidám keringőre bólintott rá a gúla egyre inkább táguló falai mentén. A mozgás által keletkezett örvény megrepesztette az alakzat egyik oldalát, ezen pedig ezer és ezer arabnak is mondható dzsinn áramlott be, a gúla tágulása rendszertelenné vált, exponenciálisan növekedett és szétfeszítette a teret. Az ilyen viziók általában dramatikus és mély lélegzetvételekkel tarkított ébredéssel végződnek, esetünkben viszont tolmácsolás következik a tapasztalt sámántól.

Ez az álom (nevezhetjük Gdmydas Fluktnak is) egy önmagát megvalósító jóslat, amely azonnali hatállyal felkavarja az állóvizet. Átvezetőként, alagútként szolgál a kósza lelkeknek egy másik világba, az album sötétebb felébe.

Tudnunk kell Spruceról, hogy bár lenyűgöző, ahogy rácsodálkozik a világ dolgaira, és hogy bár a lelke mélyén egy valódi felfedező, a legbelső mag mégis a darkpsy fájáról származtatható. Három előző lemeze, a Bel Vys Osma (2014), az Ubikvad Omniheita (2013) és a debütáló Origin (2013), valóságos mestermű, skandináv származásához híven pedig a forest posztgraduális tanulmányaival is aktívan foglalatoskodik.

A Mru is egy tanulmány, zenei kísérlet, ami azért is érdekes, hisz ritkán láthatunk olyan tudományos vázlatokat, amelyek már magukban is megállják helyüket. Spruce alámerül pszichéjében, az őrület nyugalomnak álcázott határát kutatja, kockáztatva ezzel saját szellemi épségét. A felfedezőtúráról viszont egy darabban visszatér, regenerálódik, jegyzeteit széles körben publikálja, ezzel csupán azt kockáztatja, hogy idővel majd őt is megtiszteljék a dark egyetem professzori titulusával.

Az album alapvetően a szokatlan moderato (96–108 BPM) tempó jegyében készült, fenomenális kitekintésekkel a presto felé. Nem egy megszokott lemez, inkább önismereti lenyomat. Az a fajta konceptuális alkotás, ami a végletekig hű marad alapintencióihoz. Annyira drasztikus ez az elv, hogy a leírásban fellelhető „félig felolvasztott VHS kazetta” szövegrészlet pontos leírása az összképnek. Utolsó hajszálig igaz, hisz a Syadastinastiavaktavyah pattanásig feszülő záró dallama, amely az elkövetkező katartikus véget jelezné, hirtelen félbe marad, a szalag elszakad.

A dokumentált civilizáció titkai talán örök időre feledésbe merültek, a Mru pedig egy torzó marad, amelynek misztériuma kíváncsi szemeket vonz majd. Ha viszont a másik oldal is előkerülne, akkor pedig a teljesség gyönyörében lubickolhatna. Az első feltételezést tartható valószínűbbnek, hisz az alkotás ereje a töredékekben és az örökös rejtélybe van, és ez így is van helyén.