VA – Forest of Banyan II

Íme a jegyzőkönyv Banyan népének gyűléséről a Lech-völgyi- és az Allgäui-Alpok között egy maréknyi erdőben, egy oda nem illő Ficus benghalensis alatt.

A banyan, egy ázsiai fügefa, India nemzeti és szent fája, életét egyszerű magként kezdi, ám túlélése a talajon valószínűtlen. Épp ezért epifiton életmódra váltott, korai stádiumát ágakon és egyébb magaslatokon kezdi, így hozzájutva a szükséges életfeltételekhez, mindezt anélkül, hogy látványosan parazitaként viselkedne. A történet viszont folytatódik, a kis növény fejlődése ettől a ponttól kezdve megállíthatatlan, gyökereit a mélybe küldi és elkezdi drasztikus növekedését a gazdatest struktúrájához illeszkedve. A bekebelezett áldozat gyakran megfullad, elenyészik és a banyan egy köpeny marad csupán, ahová az erdő szellemei beköltözhetnek (már ha sötét fantáziánk van). Ha szimbolikusan vizsgáljuk, a fa az örök élet szimbóluma, viselkedését a szexuális vágyhoz hasonlítják. Kulturális szempontból pedig a hatalmas növényóriás nyújtotta árnyék szerepe a legfontosabb, ahol a nép a hőség elől menekülve gyülekezett, a bölcsek pedig teológiai és filozófiai vitákat folytathattak.

1. Muscaria & Praheya – Asshai
2. Muscaria – Northern Lights
3. Malice in Wonderland & Looney – Delusion
4. Praheya – Dancing In The Light Of The Source
5. Aegolius – Big Valley
6. Dohm – Owlorija
7. Shadow Noises – Between Paranormal
8. Parasect – Wild Wild Wet
9. Surupo – Fractal Swamp

A Forest of Banyan II is egy gyülekezőhely, ahol a tagok megvitathatják nézeteiket, felvonulhatnak pávaként és összesíthetik az év termését. Van is miről beszélni, hisz ennek a folytatásnak az ötletét már 2013 szeptemberében elcsöpögtették, azóta is misztérium övezte az eljövetelét. Ez az a lemez, amelyre mindenki várt?

Az összeállításért Blisargon Demogorgon felelős, aki a nemrég megjelent kétlemezes Forest Thunder válogatást is felügyelte (Bhooteshwara Records). A lemezen meglátszódik a szláv behatás, az előadók jelentős része macedón származású, érdekes kulturális zűrzavar teremtődik így, ahogy egy hindu ihletésű osztrák lemezen déli előadók idézik meg az északi germán stílust. Sikeres ez a kísérlet?

A nyitóbeszédet Muscaria tartja, és légyölő galóca módjára célja, hogy elutaztassa a kedves hallgatót a köztes világokba, a 3.5 mm-es jack-dimenziókba, ahol „az tér és idő elvész”. Elmondása szerint libabőr hullámok sújtották testét, amikor először érintkezett a stílussal, célja az érzés továbbítása a jövő generációi számára. Magányosan és „osztrák sógorával”, Praheya-val közösen is eleget próbál tenni e szent feladatnak, de a kollaboráció utóbbi tagja nagyobb sikert ér el a megfelelő hangulat teremtésében Dancing in the Light of the Source számával.

Malice in Wonderland (nevét a 82-es bizarr, indie animációs rövidfilmről kapta) már egy világosabb, energetikusabb és ritmikusabb hangzásvilággal készült. Alig érezhető a számban a görök Looney hatása. A Malice projekt eredetileg egy triót jelölt, amelyből mára csupán Jaramogi maradt meg, az ezernyi zenei behatás így megfogyatkozott, a hosszas kutakodás után ezt a hangzásvilágot kapjuk, ami a darkpsy és a twilight határán mozog, a lemezen betöltött szerepe kérdéses, bár önmagában megállja a helyét.

A mocsár felkavart vize kezd leülepedni, Aegolis még múltévre ígért debütáló lemeze se jelent meg, az általa ajándékozott szám ezernyi apró lény sikításához hasonlítható, értékelését a hallgatóra bízom. Elképzelhető, hogy csupán az eljövendő vihar előérzete zökkentette ki koncentrációmat.

A prófécia ugyanis beteljesült, DoHm nem sokkal fenomenális lemeze után megjósoltan folytatja aktív szereplését a nívósabb válogatásokon. A szám maga a mentőöv, amely a plusz csillagot odavonzza a kiadvány mellé. Nem meglepően egy új oldalával ismerkedhetünk meg az alkotónak, a gregoriánus énekek és az űrszintetizátor még sohasem szólt ennyire harmonikusan. A lemez ettől a pillanattól fogva felfelé ível.

Shadow Noises is (aki a kezdetegben a full-on hullám lovasa volt, majd a szintén macedón Encephalopaticys {kinek 2006-os Psychotermic Meditation lemeze igazi gyöngyszem} hatására átvált az sötétebb éjjeli témájú zenék világába) a legjobbat nyújtja, sikeresen eléri célját, félelmetes erdei atmoszférát teremt. Ugyanis ha elképzelünk egy agresszív fügefákkal teli erdőt, akkor csupán a háború juthat eszünkbe.

A kiadó másik, megemlítésre méltó üdvöskéje Parasect, a Wild Wild Wet száma pedig az album szíve, ahol végre belép a lemez címe alapján elvárható indiai motívum. És nem csak az esetleges konceptuális gondolkodás kiemelendő, hanem, hogy a szám maga is misztikus, sikerül elvesznie a rengetegben. Az utolsó négy szám emlékeztet minket arra igazán, hogy miért is ezt a lemezt választottuk.

Egy ok, amiért már megérte időt fektetni ebbe a megjelenésbe az az új tehetségek felfedezése, esetünkben Suropo képében. A svéd származású, görög alkotó Fractal Swamp (mily találó) száma egy egészen gonosz és sötét territóriumra merészkedik, az fajta audiális terror, ami megragad és a mélybe ránt. Mindenképp megérdemel egy bemutatást: John Drossos 1983-ban született Stockholmban, jelenleg Thessalonikiben él. Alapvetően zenei alapjait a deathmetálon keresztül szerezte (jelenleg két zenekarban gitározik: cease of breeding, Vredens Tid). A Suropo egy sötét, mély, ambient, erdőszerű, atmoszferikus psytrance projekt, amely 2012-ben látott napvilágot. A már említett D-A-R-K Records adta ki bemutatkozó EP-jét (DoHm-hoz hasonlóan, reméljük a jövőben több hasonlóságot felfedezhetünk, például egy teljes albumot), ekkor még Nihil néven futott. Jelenleg a Neurotrance kiadóhoz tartozik (úgy mint a Hanuman is például).

A Forest of Banyan második kötete átlagon felüli, különleges és jól megmunkált, ennek ellenére hiányzik belőle az a végső esszencia, amely segítségével ezt a kiadványt a legendás dark lemezek közé sorolhatnánk. Talán a bejelentés ideje és a megjelenés közti hatalmas űr is jelzi, hogy gondok adódhattak. A félidő után tudunk csak igazán bemelegedni, addig csak egy bélyeggyűjtemény rosszabbfajta bemutatójának tűnik. Igazság szerint ez a válogatás csupán a kiadó tagjainak erős kötelékéről szól. A banyanfa egy hatalmas, de szerethető kolosszus, amely otthont ad egy változatos élővilágnak, akik szimbiózisban élnek együtt, a lemez egy rég óta elmaradt gyűlést dokumentál.