VA – Quantum Vedas

Elfelejtett árva a Quantum Vedas, akit az Omveda Records és a Quantum Frog Productions nemzett…

Megesik, hogy az elmúlt évi karácsonyi ajándék elkeveredik, a karácsonyfával együtt az utcára kerül, majd felfedezik, felmelegítik a mikróban és elcsodálkoznak, ez hogy történhetett? Egy ilyen kategóriába tartozik a Quantum Vedas is, amely valahol elkallódott, mégis megérdemel egy második esélyt.

a2259575886_101. Diesel Punks (aka Gidra) – Hexahertz
2. Circuit Theory – Bornless Ritual
3. Tromo – Paranoia
4. Orestis – A.M. Fear (Silent Horror Remix)
5. Zik – Awake
6. Braindrop & Yark Mandala – Organic Malfunktion
7. Bodhi & Furious – Sabka sidhu
8. Braindrop – Levitate
9. Dragon and Ghreg on Earth – Quicksilver

A kezdet nem hasonlítható egy patakban mártózáshoz, ahol egyszerre zúdul ránk a természet ereje, inkább olyan, mintha egy nyálkás alagúton küzdenénk át magunkat egy földönkívüli anyahajó központi számítógépe felé. És ahogy a Gidra nevezetű pirula bábelhalszerűen hatni kezd, a fülcsavaró zaj pedig letisztul, az idegenek nyelvét érteni kezdjük. Circuit Theoryt már tárt kezekkel fogadjuk, a wow-effektus beteljesül.

A felépítés, a struktúra nem folyamatos viszont, az egyes számok párkányszerűen emelkednek ki a térből, inkább tüskés szörnyeteg, mint egy elsöprő áradat. Ez viszont önmagában még nem jelent hátrányt, hisz láttunk már változatosságra törekvő kiadványokat, ez is csupán védák hatalmas gyűjteményéből ragad ki verseket.

Pár szó még a gyűjtemény eredetéről: a Quantum Vedas egy ügyes szójáték, amely két kiadó nevéből eredetezhető. A fantasztikus Quantum Frog Productions és az Omveda Records közös vírusát helyezhetjük a mikroszkóp alá. Az előbbi egy igazi indiai legenda, annak ellenére, hogy csupán pár válogatást jegyez, például a 2011-es Beyond Atom-ot, amely kötelező darab minden gyűjteményben. Az utóbbi szintén India szülöttje, felmenője maga Braindrop, valamint DJ Mash, aki ezen a projekten kívül felügyeli az Occulta kiadót (amelyhez a Cold Project és annak múltévi debütáló lemeze, a Noctilucent is tartozik), továbbá az Illuminati Records-ot, amely a fiatal ausztrál szcéna felélénkítésére szolgált. Az Omveda célja viszont a modern psytrance határainak kitoldása, az indo-nyugati tendenciák absztrakt, szónikus textúrákkal való ötvözése, az intenzív táncmuzsika és intelligens hangzás közötti finom határon való egyensúlyozás. Ez mind szépen hangzik, de mi az eszköz, amellyel ez elérhető?

Egy komolyabb kollaboráció kezdeményezése mindig is érdekes kísérletnek ígérkezik, a szóban forgó kiadó pedig nem először kezd ilyennemű üzletbe. A Helicon Vedas (címének első része a Helicon Sound System Recordsra utal) 2009-ben látott napvilágot, összességében egy sokkal figyelemreméltóbb alkotás, mint a Quantum Vedas, talán azért is, mert Narcosis vállalta a produkciót. Másrészt viszont ez a 2014-es alkotás érezhetően nem annyira friss és átgondolt, talán, mert a Quantum Frog csupán kiadatlan számokkal járult hozzá a kiadványhoz.

Mégse keseredjünk el, hiszen a válogatás közepéhez érve eltölthet minket a tömör gyönyör. A görögök, Orestis és ZIK ismét emberfeletti teljesítménnyel jelentkeznek, Silent Horror-ral kiegészülve pedig egy szentháromság megjelenését fedezhetjük fel. Egy külön klikk ez a gyűjtésben, s míg az előző dalokon a téli vitaminhiány érezhető, ettől a ponttól kezdve megindul a feltöltődés. A stílushoz híven pedig ezek a számok pancsolnak a sötétségben, nemcsak a hangzásvilág, de a tematika is hasonul az évszak komor természetéhez.

A nap hiányának dominanciáját csupán Braindrop erősíti méginkább, és az Organic Malfunctionnal felvázolja azokat a ritka alkalmakat, amikor a madarak összezavarodnak és végigcsiripelik az éjszakát.

Az figyelemreméltó, ahogy a sztárparádé nem áll meg, Bodhisattva 13:20 (jelenleg Bodhi) flower-power california feelingje ütközik Furious kíméletlen szibériai valóságával, mindezt Braindrop kapcsolatainak köszönhetjük, aki a vég felé még egy saját számmal élteti magát.

Marad még hely, idő és energia egy utolsó együttműküdésre Dragon és Gregh on Earth között, akit a közönség kedvencének is szokták tartani, stílusa és a darkról alkotott értelmezése egészen egyedi. A Quicksilver még a belepumpált kemény-faktor ellenére is az album legvilágosabb számaként vonul majd be a történelembe, szerencsére ez a „sugar-rush” még nem vált teljesen komikussá, viszont, amit Ghregen annyira szeretnek és becsülnek, az egyedi hangzás és a nyomasztó basszusok ebben a számban fellelhetetlenek, társa stílusjegyei teljes dominanciát diktálnak. Ami viszont bosszantó, az az utolsó másfél perc, amely egészen indokolatlan. A lemez ugyanis egy komoly célt szolgált volna a hi-tech tengerében, egy olyan dokumentum, amely emlékeztet minket egy nem is olyan régi korra, amikor a darkpsy még nem csupán a BPM-ekről szólt. Nem a végtelen nosztalgiáról szól ez az egész, hisz a megidézett kor alig volt fél évtizede, de ha az előadók neveit végignézzük, akkor joggal elvárhatunk egy márkahűséget. Egy ilyen (szubkultúra sötétebb szubkultúrájának korai stádiumát felidéző) lemezt egy másik műfaj stílusjegyeivel befejezni egészen szerencsétlen.

Az ehhez hasonló szerencsétlen „apróságok” miatt ez az alkotás nem egy magnum opus. Bár örömmel tölthet el minket, amikor a régi nevek újra felbukkannak, de ez nem tehet minket elfogulttá. Bár egyes számok egészen fantasztikusak, összességében, ha egy jó válogatást szeretnénk hallani a kvantumrégiókból, akkor inkább túrjuk fel a padlást, keressük elő a Quantum Frog 2010-es Jupiter Toadstoolját (amelynek rangját már az is jelzi, hogy rögtön az első szám egy Goa Gil produkció {The Nommos}) és minden bizonnyal elégedettek leszünk.

Nagy elvárásokat gyakran lehetetlen teljesíteni, az űrt a Quantum Vedas nem tudja betölteni (a dark közösség több tagja is kifejezte már hiányérzetét ez ügyben), ha pártatlanul vizsgáljuk, akkor fenomenális, agytekergető és sötét (de még mennyire), viszont van összehasonlítási alapunk és ismerjük az alkotók képességeit, az objektív dicsőítés elmarad.